Összes oldalmegjelenítés

2011. november 14., hétfő

Hull az elsárgult levél.....

Kezdődik....kupacok!
Itt van az ősz, itt van ujra,                                                      
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.

Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.

    
Persze a szél is mozgatja a faágakat,
hogy nagyobb legyen az örömöm!!
Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére                                              
Néz a szerető anya.

És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.

                                                                          
Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
....még több kupac....
Majd felöltözik, ha virrad                                                    
Reggele, a kikelet.
                                                                        
Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.

Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpenditem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem.

Kedvesem, te űlj le mellém,
Űlj itt addig szótlanúl,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonúl.

Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.
(Erdőd, 1848. november 17-30.)
Petőfi Sándor: Itt van az ősz itt van újra című versét mondogattam magamban, miközben a lombgereblyével próbáltam harcra kelni az irgalmatlan mennyiségű lehullott falevéllel. A terület is nagy, kezem is csak kettő van, a fa is sok. Felmérve a helyzetemet, megállapítottam, hogy halmozottan hátrányos helyzetben vagyok.Legalább polip, százlábú keverékének kellene legyek, hogy gyorsabban haladjak. Az esélytelenek nyugalmával fogtam hozzá a feladatnak mikor tudatosodott bennem, hogy teljesen mindegy gyors vagyok vagy sem, hiszen a fákon még van levél és holnap újra kezdhetem elölről az egészet. Azért csak lett sikerélményem, a kupacok nőttek és sokasodtak, már csak a kutyákkal kellett megbeszélnem, hogy rendesen viselkedjenek, ne játsszák szét az egészet. :)

Az elveszettek

Cirmi
Pokróc
Tigrincs
Lassan macskafarmnak is nevezhetjük a tanyát, mert számszakilag jelenleg 6 cicus gondoskodik az egérállomány csökkentéséről. Közülük hárman nemrég kerültek elő, valószínű a hideg idő miatt húzódnak vissza a házhoz.

Ez egy ilyen nap....

Ennyire akart szóba állni velem.
Oszi délutáni sziesztája









Oszkár a vadmalacunk téli bundában díszelegve fittyet hányt a novemberi hidegnek.Én kezdtem már fázni, mire méltóztatott megengedni, hogy készítsek róla egy-két sztárfotót. Mindez egy kép erejéig sikerülhetett, mert felpattant és hátat fordítva nekem tüntetőleg elvonult. Értettem a célzást, ne zavarjam a köreit. Na, ma sem  szociális kedvében találkoztam malackával.

2011. november 7., hétfő

Vasárnapi pihenő

Indulunk már?
A tegnapi nagy diószedés után a mai napra már csak kisebb munkákat terveztünk. Mogyoró szedést, ház körüli rendrakást,  a fák lehullott leveleinek összegyűjtését. A kellemes időjárás a munka mellett egy  kis sétára is ösztönzött az erdőben. Társul szegődtek a kutyalányok is, akik önfeledten hancúroztak körülöttünk. A dámok és muflonok is nagy érdeklődéssel követték nyomon az eseményeket.
Kapj el, ha tudsz!
Nocsak, nocsak!

Hoppáré!
Ez ám a játék!

2011. november 5., szombat

Hétvége

 A kellemes késő őszi napsütéses idő ajándék számunkra a sok feladathoz, amit még a tél beállta előtt el akarunk végezni. Hogy mire lesz elég a hétvége, még nem tudni, de a diófáról lepotyogott diók összeszedésével kezdtünk. Ehhez voltak segítőtársaink, akik a diót dézsmáló egereket gyűjtötték be a pocakjukba. A nagy mozgolódásra a vörösbegyek is közelebb merészkedtek, és várták a avar alól előkerülő gilisztákat.
Vadászat közben...
Figyelek ám....!
Látjátok mekkora egeret fogtam?!
Giliszták mindenütt!
Hát, ez megvan!
Ott fut az egér......kicselezett!!